Az ember már igen régen szőlőt telepített a jó mikroklimatikus tényezőkkel rendelkező, könnyen felmelegedő hegyoldalakra, de a 19. század végi filoxéravész - az ország legtöbb szőlőjéhez hasonlóan - ezt az ültetvényt is elpusztította. Azóta nem próbálkoztak itt szőlőműveléssel. Az 1940-es években a Sas-hegyet közparkká nyilvánították és megkezdték a kopárosok fásítását fekete fenyővel, ami miatt az eredeti növénytakaró teljesen megsemmisült volna. Dr. Pénzes Antal 1942-ben végzett vizsgálatai nyomán védetté nyilvánították a területet, ennek köszönhetően a természetes élővilág a környék sűrű beépítettsége ellenére fenn tudott maradni.

A 30 hektáros védett rész teljesen körbekerített, a bejárat a Tájék utca végénél található. A területre belépve jobb oldalról látható a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Sas-hegyi látogatóháza. A látogatóközpontban a „Menedék a betontengerben” című interaktív kiállításon a hegy története és a legértékesebb növény-és állatfajok ismerhetők meg. A fogadóépület teraszáról és a kilátópontról lehet gyönyörködni a budapesti panorámában. A hegy élővilágát a Sas-hegy tanösvény és a gyíkbemutató terráriumok is segítenek megismerni.

Növényvilág

A Sas-hegy meredek, főleg déli hegyoldalát nyílt dolomitsziklagyep borítja. Mikroklímája a közép-európai klímához viszonyítva sokkal melegebb, szárazabb, így maradhatott fent a jégkorszakot átvészelve a meleg időszakot kedvelő magyar gurgolya és az István király-szegfű. A hegy északi oldala hűvösebb, az erózió mértéke is kisebb. Itt zárt, budai dolomitsziklagyep található, amelynek jellegzetes jégkorszaki maradványfaja a budai nyúlfarkfű. A kevésbé meredek, vastagabb talajtakarójú területeken karsztbokorerdővel található. Jellemző fa fajok: molyhos tölgy és virágos kőris. 

Természetvédelmi kezelések: invazív fajok visszaszorítása

Az ember átalakító munkája közel fél évezrede változtatja meg a Sas-hegy természetes képét. Az emberi beavatkozások következtében megtelepült tájidegen fajokat – például orgona, bálványfa, aranycserje – apránként a Duna-Ipoly Nemzeti Park szakemberei eltávolítják, és igyekeznek a természeteshez közeli állapotot helyreállítani. Munkájukat sok önkéntes is segíti.

Állatvilág

A beépített területekkel teljesen körbezárt hegyen nagyon gazdag az állatvilág. A roppant gazdag pókfauna (kb. 280 pókfaj) egyik védett faja a sziklagyepeket és homok pusztákat kedvelő skarlát bikapók. A területről 47 védett lepkefaj ismert, amelyből 3 faj fokozottan védett, ezek közül a leggyakoribb a kardoslepke. Hüllői közül kiemelkedő értéket képvisel a pannongyík, a zöld gyík, a fali gyík és a fokozottan védett haragossikló. Nagyon gazdag a madárvilága is. Az eddig megfigyelt 92 védett madárfaj közül 6 élvez fokozott védelmet, ilyenek például a gyurgyalag és a kövirigó. A hegylábon található alacsony erdő és sűrű bozót a városban élő énekesmadarak költőhelye. Ragadozó madarak közül a karvaly itt is fészkel, míg a héjának és a vörös vércsének kedvelt táplálkozó helye.

Elhelyezkedés: XI. kerület, Hegyalja úttól délre, Budaörsi úttól északnyugatra fekvő terület

Országos jelentőségű természetvédelmi terület, védetté nyilvánítás éve: 1958

Megközelíthetőség: 8-as autóbusszal, Korompai úti megállótól gyalogosan (Budapest 1112 Tájék u. 26.)

Látogathatóság: korlátozottan, csak szakvezetéssel látogatható, további információ a Látogatóközpont honlapján

Területe: 30 hektár

_{Fotók: Bajor Zoltán és a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársai}