Turizmus

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
június 22. csütörtök, Paulina

60+ Médiaműhely: Az erdő a rókáké...

Unokáimmal varázslatos tíz napot töltöttünk a Cuha-pataknál, a Bakony szívében.

Bebarangoltuk a környéket: felkaptattunk a cseszneki várhoz, gyalogtúráztunk Porvára, Fenyőfőre a Bodzás-árok mentén. Megnéztük a Kitaibel Pál emlékhelyet, sétáltunk és versenyeztünk Veszprémben, kisvasúton vonatoztunk Zircre. Órákat töltöttünk a gyönyörűen helyreállított, apátsági templom melletti Bakony Múzeumban. Unokáim kicsit félve, de őszinte csodálkozással szemlélték a Bakony élővilágát bemutató tárlókat: a külön teremben lévő, régenvolt állatok maradványait - az óriási mamut csontvázat, orrszarvúakat, bölényeket ábrázoló képeket és a hozzájuk tartozó csontmaradványokat. Körbejárták a hatalmas méretű medvéket - a barnát és a feketét -, elámultak a farkasok nagy fogán. A múzeumi önkéntes nagymamakorú néni megnyugtatta őket: ilyen állatokkal már nem találkozhatnak, csak itt, a múzeumban - no, meg a Piroska és a farkas című mesében. Jót játszottunk az - ez mi? hányas? hol van - interaktívvá tett tárlóknál. Keresgéltük a táblákon a madarakat és az élőhelyeiket. Érdekes volt számozás alapján megtalálni a különböző szárnyasokhoz tartozó tojásokat. Ismerősöket is találtak: a vonatablakból is látott gémek, gólyák itt kitömötten álldogáltak - üveg mögött. Beazonosítottuk a patak mellett látott, rozsdaszínű ruhában röpködő, pici ökörszemet, találtak patakparton, erdőszélen látott bogarakat, lepkéket. Alig tudtam lecsendesíteni őket, annyira örültek az ismerősöknek: Ilyet is láttunk! Ezt nézzétek! Rózsabogár! Kardfarkú! Többször visszatértek a középső terem ragadozóihoz: itt újranézték - ne nyúljatok hozzá, mert a tartósító mérgezett!! - vaddisznókat, őzeket, muflonokat, rókákat. Külön izgalmas volt, hogy ezeket az állatokat még ők is megláthatják... persze, csak csendben, hajnalban vagy sötétedés előtt. Csakugyan megláthattuk volna, már ami az egyik fajtát illeti... Hogyan?? Hazautazásunk előtt estefelé még tettünk pár tiszteletkört biciklivel is, majd az esti vacsora, mosdás és mese után a gyerekek elaludtak. Gondos nagyihoz illően legelőször az aznapi barangolásban összekoszolódott szandikat tettem rendbe - tiszta lábbeliben utazzunk a vonaton! A gyorsabb száradás érdekében felsorakoztattam őket kint, a ház előtt. Szépen, párosával: az enyémeket is beleértve. Az éjszakák itt gyorsan teltek, mindenki tudott aludni reggelig. Az utolsó reggel ébreszteni sem nagyon kellett, a gyerekek korán talpon voltak. Minden kész - csak még a lábbeliket kell behozni. Akkor érte Nagyit a meglepetés - megfogyatkoztak a szandik! Te jó ég! Natália rózsaszín-kékmintása teljesen eltűnt, Márk és az én szandimból csak egy-egy darab maradt - nekem egy jobbos, neki egy balos - csak Vilmosé maradt meg hiánytalanul. Biztosan a kutyák - gondoltam, és már futottam is a gondnokasszonyhoz. Nem, nem, a mi kutyáink nem játszanak már cipőkkel - tessék nézni, itt a helyük! A három öreg házőrző tényleg nem a mi cipőinkben jött elő. Akkor hol keressem? Tanácstalanul néztem a gondnokra, ő pedig - rövid gondolkodás után válaszolt: csak a rókák lehettek. A rókák? Itt rókák is vannak?? Ezt nem is tudtuk! A városi létből évtizeddel ezelőtt kivonult szállásadónk felhúzta a szemöldökét és egy félmosollyal válaszolt: Igen! Az erdő a rókáké... Én a gyerekek előtt a meséből vett fordulattal magyaráztam a helyzetet: a kis rókák a színes, a rókamama az én, a rókapapa pedig Márk szandijával játszik a rókalyukban. De miért, Zsóka mama? - kérdezte pityeregve Nati. Miért? Mert az erdő a rókáké - mi csak vendégek voltunk itt!

LEGFRISSEBB
×

Megújult a Bocskai út egy szakasza  

Befejeződött a Bocskai út Karolina út és a Fehérvári út közti szakaszának felújítása. A munkálatok során több mint egy kilométernyi útszakaszt építettek át, megújultak a forgalmi sávok, valamint az út mindkét oldalán a parkolófelületek, a buszsávok és a járdák is.